Két költő meg egy lefejezett harmadik

Az Őrmezei-lakótelep kellős közepén, háttérben a világ egyik legrondább órájával (ez már régebb óta adott térelem volt) alakították ki a Költők Parkját, Kormos István, Zelk Zoltán és Kálnoky László arcképével.

A bronz domborművek Krajcsovics Károly alkotásai. Bronzot kitenni köztérre Magyarországon... na ja... ha jobban megnézzük a múlt héten készített képeimet és a Köztérképen szereplő felvételeket, kiderül, hogy Zelk és Kormos mellett korábban volt még némi dekor, Kálnoky meg egyenesen fejét vesztette...

A domborműveket tartó oszlopok tövében olvasható négysoros idézetek:

Ajtóm fák közé nyílik,
nyitja-csukja tollam,
karcolászva bűbájolom:
K. I. aki voltam.    

(Kormos István: Névtábla seholsincs ajtómra)

ha néma is immár a bokor,
a nyár, a nyár mindig dalol:
tücsök folytatja a zenét -
zengett az ág, zeng most a rét.

(Zelk Zoltán: Hány nap a nyár)

hatalmas mágnes ez a föld, s a költő
pótolhatatlan kincse anyanyelve.
Talán jobb lett volna máshol születni…
De élni és meghalni – itt, csak itt!

(Kálnoky László: Északon)

Iskola a határon

"Ha jól emlékszem, szeptember harmadika volt. Délelőtt átestünk egy hevenyészett jellegű felvételi vizsgán; a főbejárat előtti sétányon, a szökőkútnál elbúcsúztunk szüleinktől vagy kísérőinktől; egyenruhát kaptunk a padláson, egy polgári ruhás borbély nullásgéppel kopaszra nyírta szőke-barna fejünket, s ebédutántól kezdve tétlenül tengtünk-lengtünk az egyik hálóteremben. Sütött a nap.

A nagy épület még kongott az ürességtől. Innét a második emeletről látni lehetett némelyik ablakból, ahol a gesztenyefák lombja nem ért össze, a nagyobbik gyakorlóteret. Néhány pótvizsgás és szabadságról visszamaradt negyedéves rúgta lent a labdát, messziről pedig, az egyik oldalsó fasor felől, hamis és akadozó trombitaszó hallatszott. "Aki nem lép egyszerre - nem kap rétest estére" - ezt próbálgatta a kürtös, nem sok sikerrel, de emberfeletti türelemmel, s nyilván sétálgatva, mert hol közeledett a hang, hol távolodott, hol egészen elhalt. A végtelen csöndben egyszerre csak kivágódott az üvegajtó nagy csörömpöléssel, s valaki belépett, és harsány hangon, szinte kurjantva, így kiáltott:

- Hejnatter!"

Ottlik Géza Iskola a határon című könyve itt játszódik, Kőszegen, a mai Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Intézmény épületében, amely régen a katonai iskolának adott otthont. A Hunyadi Mátyás m. királyi alreál és reáliskolában 1856-tól 1945-ig folyt katonai képzés. Az Ottlik-regény cselekménye 1923. szeptember 3-án kezdődik. Nem hiszem, hogy sokat változott volna azóta: 

Gazdag Erzsi

Olcsó poén, de: gazdagodott Szombathely a héten, hiszen szerdán avatta fel a Szombathelyi Szépítő Egyesület a költőnő emléktábláját (Lieb Roland Ferenc alkotását) a Petőfi Sándor utca 45. sz. alatt. 

Az Alon beszámolója az eseményről itt olvasható. 

Kidültem, mint az öreg fa törzse
sugaras vetésre - ó
a te szép neved, Gazdag Örzse
derekamra vésve - ó

- ezeket a sorokat Weöres Sándor írta földijének, Gazdag Erzsinek.

Frissítés: Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Könyvtárban most látható (2012. december 8-áig) egy kiállítás az írónő életútjáról, pályafutásáról, megjelent köteteinek teljes számbavételével, sok-sok fényképpel, kézirattal, személyes tárggyal. (Köbölkuti Katalinnak, a BDMK munkatársának köszönjük az információt!)

James Joyce kilép a városba

Az ír írót ábrázoló szobor Szombathely Fő terére lép ki a Blum-házból. 

Ezt a bejegyzést novemberben írom, de nem tudom kihagyni, hogy ne időzítsem át június 16-ára, Bloomsday-re, az Ulysses eseményeinek napjára.

A könyvből vett idézet helyett ezúttal álljon itt egy könyvről vett idézet:

„Olvasta, kedves?” – kérdezte nőmet fáradt hangon 20 évvel ezelőtt Láng Guszti bácsi az irodalom-szigorlaton, mikor is a tételen az állt, hogy James Joyce: Ulysses. Guszti bácsi kérdése abból az egyszerű tapasztalatból fakadt, hogy a regényhegyekbe temetkező, szigorlatozó magyarszakos diák csak akkor olvassa el ezt az ezer oldalt, ha nagyon kell.

- Józing Antal jó kis írása az Ulysses-olvasásról az Alonon.

Weöres Sándor (2)

Veres Gábor szobrát 2007-ben avatták fel Szombathelyen, az MMIK és az Orlay közötti parkos területen.

A macska

Simaselymű a szőröm, karcsu a testem és fogaim hófehérek,
ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók a nevének.

Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a selymen,
hátamat álom puposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs ki ílyenkor zavarni merjen.

Dél-papja zsarátnok-színü ruhát hord, a bojtok a földig érnek,
de meztelen volt, hogy ölébe vett, kilenc mély bók a nevének.

Ölébe vett, szivére szorított, zümmögött két zárt ajka között,
mint a folyó, ha kiszökött a zöld ínyű hegység fogsora közül és sások ezrébe öltözött.

Ott tipródtam az ölében én, nyolc karmom a húsába mélyedt,
dél-papja combján kiserkedt a vér, kilenc mély bók a nevének.

Olyan kegyes volt és a vérét testes kehelyben fogta föl és megkinált a kehellyel,
de én csak tipródtam és mosakodtam, mivel már jóllaktam az este kaláccsal és elefántcsont-szinü tejjel.

Ő dúdolt, halkan zümmögött, két zárt ajkán rezgett az ének,
sós könnye a számra hullott, földoromboltam dél-papja ölén, kilenc mély bók a nevének.

Most vánkosomon fekszem, körülöttem mindenféle tálak,
rajtuk mécsesek égnek, háromlábú vékony állványokon állnak.

De két csukott szemhéjam alatt, mint a fehér bél a töretlen dióban, ragyogóbb mécsesek égnek,
dél-papja értük és helyettük alszik, az arca lisztes, a homloka kő, kilenc mély bók a nevének.

Weöres Sándor (1)

A csöngei emlékmúzeum Weöres Sándor szüleinek egykori lakóházában kapott helyet. A 2003-ban felavatott szobor Segesdy György Munkácsy-díjas szobrász alkotása. 

Tíz erkély

A teljes lét: élet-nélküli.

A teljes öröklét: idő-nélküli.

A teljes működés: változás-nélküli.

A teljes hatalom: erő-nélküli.

A teljes tudás: adat-nélküli.

A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.

A teljes szeretet: érzés-nélküli.

A teljes jóság: irány-nélküli.

A teljes boldogság: öröm-nélküli.

A teljes zengés: hang-nélküli.

(A teljesség felé; Ötödik rész: A kristály)

A Pál utcai fiúk

Molnár Ferenc regénye 1907-ben jelent meg, a 100. évfordulóra avatták fel Szanyi Péter szobrát a Józsefvárosban. 

Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat. Mondom a Kolnaynak: "Te, ezeknek tetszik a mi golyónk!" - és még a Weisz volt a legokosabb, mert ő mindjárt mondta: "Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz!"