"Ha jól emlékszem, szeptember harmadika volt. Délelőtt
átestünk egy hevenyészett jellegű felvételi vizsgán; a főbejárat előtti
sétányon, a szökőkútnál elbúcsúztunk szüleinktől vagy kísérőinktől;
egyenruhát kaptunk a padláson, egy polgári ruhás borbély nullásgéppel
kopaszra nyírta szőke-barna fejünket, s ebédutántól kezdve tétlenül
tengtünk-lengtünk az egyik hálóteremben. Sütött a nap.
A nagy épület még kongott az ürességtől. Innét a
második emeletről látni lehetett némelyik ablakból, ahol a gesztenyefák
lombja nem ért össze, a nagyobbik gyakorlóteret. Néhány pótvizsgás és
szabadságról visszamaradt negyedéves rúgta lent a labdát, messziről
pedig, az egyik oldalsó fasor felől, hamis és akadozó trombitaszó
hallatszott. "Aki nem lép egyszerre - nem kap rétest estére" - ezt
próbálgatta a kürtös, nem sok sikerrel, de emberfeletti türelemmel, s
nyilván sétálgatva, mert hol közeledett a hang, hol távolodott, hol
egészen elhalt. A végtelen csöndben egyszerre csak kivágódott az
üvegajtó nagy csörömpöléssel, s valaki belépett, és harsány hangon,
szinte kurjantva, így kiáltott:
- Hejnatter!"
Ottlik Géza Iskola a határon című könyve itt játszódik, Kőszegen, a mai Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Intézmény épületében, amely régen a katonai iskolának adott otthont. A Hunyadi Mátyás m. királyi alreál és reáliskolában 1856-tól 1945-ig folyt katonai képzés. Az Ottlik-regény cselekménye 1923. szeptember 3-án kezdődik. Nem hiszem, hogy sokat változott volna azóta: